Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


   

Kép Kép    

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

KépKép 

 

 

Kép      Kép

 

 

 Međugorje

2008. április 30-május 5.

A keszthelyi Kármelhegyi Boldogasszony Karitász Csoport - melynek tagjai ebben a tanévben már két ízben szállítottak falvainkba számtalan mennyiségű adományt gyerekeknek – újabb példaértékű gondviselésének köszönhetően međugorjei zarándokútjukra több tanulónkat vitték magukkal május elején.

Az adományosztás és a személyes találkozások során megismertek néhány gyermeket és indíttatást éreztek arra, hogy meghívják őket magukkal erre a világhírű zarándokhelyre Bosznia-Hercegovinába. Bunyevácz Bálint, Antal Gina, Bogdán Józsi, Bogdán Klaudia, Prisztács Timi, Bogdán Robi és Balogh Máté élvezhették a hegyi és tengerparti kirándulásokkal egybekötött katolikus közösségi életet.

Az út szervezése rengeteg nehézséget okozott. Az útlevéllel nem rendelkezett tanulók okmányainak beszerzése szüleik jelenlétében, közjegyzői okirat készíttetése a szüleik nélkül utazó diákok részére valamint ezeknek az okiratoknak hiteles fordíttatása angolra fordítóirodával, amely egy váratlan kiadás volt: több mint 30. 000 Ft-ba került  A tótújfalu Horvát Kisebbségi Önkormányzat és a lakócsai Cigány Kisebbségi Önkormányzat szíves hozzájárulásával sikerült megoldanunk ezeket a feladatakot is.

Április utolsó estéjén összegyűltek a zarándokok – lakócsai, tótújfalui nénik valamint a gyerekek – és együtt várták a Budapestről és Keszthelyről érkező buszokat. Végre 10 óra után megérkeztek a zarándoktársak és elkezdődhetett a szentmise, melyet Zselepszky György Fábián atya celebrált, majd elindultunk a hosszú útra. Barcson keltünk át a határon, és a hajnali órákban érkeztünk a horvát-boszniai határhoz. Átutaztunk a Boszniai Szerb Köztársaság fővárosán, Banja Luka-n és hegyeken-völgyeken át, izgalmas tájakon délelőtt 10 óra felé megérkeztünk Mostar városába, ahonnan az út fél óra Međugorjeig.

Miután mindenki elfoglalta szálláshelyét, a kilencven ember együtt ment a főtérre, hogy kérje a Szűzanya áldását a zarándokokra és hazánkra. A délutáni szabadprogram után vacsora következett – igazán kiváló vendgélátóink voltak (Jure és Ankica Ćilić), akik bőséges ételekkel, italokkal kedveskedtek minden reggel és este. Az éjszaka folyamán kiderült, hogy másnap, május 2-án jelenés lesz a Cenacolo-ban. (Ezen a helyen szenvedélybetegségből gyógyult fiatalok laknak – ők fogadták a sokezer zarándokot mosollyal, szeretettel sorfalat állva az intézmény kapujában.)

Hajnali ötkor keltünk, hogy hatra odaérhessünk a helyszínre, ahol már akkor többezer ember összegyűlt a kilenckor kezdődő jelenésre. A zarándokok nagy része megvárta, míg három óra múlva megjelent Mirjana Dragićević-Soldo látnok, és a jelenésen való részvétel óriási kegyelem volt számukra.  Százezer ember gyűlt össze az udvaron, akik kivetítők segítségével követhették az eseményeket. A jelenés után ebéd következett majd kisebb hegyi túra a Podbrdo-ra, azaz a Jelenések hegyére. Este – a vacsora után – csodálhattuk Međugorje fényeit, nyugalmát.

Harmadnap – a korai reggeli után – igazi kihívás volt mindenki számára a Kriľevac hegy megmászása, a kersztút végigjárása. A csoport minden tagja könnyen megbirkózott a nehéz fizikai feladattal. A hegy tetején megtekinthettük a 6 m magas keresztet, amely tartalmazza Jézus Krisztus keresztjének egy darabját. Kora délután értünk vissza a kisvárosba, a késői ebéd és pihenés után személyes közbenjáró imát kapott minden zarándok. Este jelképesen elbúcsúztunk Međugorjetől: minden – még nem eléggé fáradt – zarándok kört alkotva átölelte a templomot. Vacsora után Balogh Mátét felkérték, szavalja el a csoport részére egy humoros versét – kitűnő előadását mindenki vastapssal köszöntötte meg. Mátét bíztuk meg, hogy – a somogyi csoport nevében – adja át ajándékunkat Rózsa Sándornak, a zarándokút főszervezőjének, akinek köszönhetően vehettek részt a gyerekek is ezen az úton.

Utolsó nap, május 4-én korán keltünk és a reggeli után bepakoltuk az autóbuszba a csomagjainkat. Első utunk a Kravice vízeséshez vezetett. Nem mindennapi látványosság volt: a vízesés völgyében szivárvány ékeskedet, és amikor lesétáltunk a tóhoz, szó szerint beleállhattunk annak színeibe. Az útunk tovább az Adriára vezetett, a buszból gyönyörködhettünk a dalmát tenger szépségeiben. Makarskan, a kegyhelyen anyák napi szentmisét tartottunk majd továbbindultunk Omiąba, ahol egy órát időztünk a tengerparton. A gyerekekkel belemártottuk a tengerbe a lábunkat – fürdéshez még elég hideg volt. Dél körül indultunk haza, az autópályán igen lassú tempóban haladhattunk a dugók miatt: sok alagúton át és csodás hegyek közt vezetett az út. Éjszaka értünk Zagrábhoz, ahol elváltak útjaink a másik busztól. Hajnali három körül értünk haza.

 

DRÁVA MENTI HORVÁT HAGYOMÁNYÖRZŐ NAPOK 2008.

Lakócsa - Potony

 

Április 5-én és 6-án a lakócsai Horvát Kisebbségi Önkormányzat, a Dráva hagyományörző csoport és vezetőjük, Esze Ernőné tanárnő, egykori igazgatónőnk szervezésében kerültek megrendezésre  Dráva menti horvát hagyományőrző napok, a lakócsai hagyományörzők találkozója. Meghívtak minden egykori Dráva-tagot és vezetőt. A művelődési ház múzeummá alakult erre a napra: páratlan értékű fotó- és szőttes kiállítást rendeztek be a Dráva együttes és a környék kultúrtörténetéből.  A rendezvény szombaton Lakócsán kezdődött szentmisével, majd 16 órától vagy félszáz Dráva menti népviseletbe öltözött fiatal – a lakócsai általános iskolások, a pécsi Tanac, a lakócsai Dráva, a tótújfalui Vunenaą együttes Gadányi Pali bácsival az élen valamint a Vizin zenekar - felvonulást tartott a faluban. Először húsvéti koloval lepték meg az embereket a templom előtt, ebben a lányok és asszonyok a környékünkön soha nem látott kört alkottak. Újra felcsendültek a Zaigralo divno kolo… és az Urodela pisana jabuka kezdetű énekek. A falujárás során több helyszínen eljárták a Naąe kolo-t, végül a tájháznál igazi tánckavalkád és mulatozás kezdődött. Öt órától tartották a kultúrműsort rengeteg szereplővel. Elsőként egy filmrészletet tekinthettek meg a vendégek a múltból, majd Esze Ernőné, Kuzma László, országgyűlési képviselő, Dudás Gyula az Országos Horvát Önkormányzat alelnöke és Szolga József a Somogy Megyei Horvát Önkormányzat elnöke köszöntőt mondott. A lakócsai Horvát Önkormányzat nevében Esze Ernőné és Lövényi József  - miután megemlékeztek azokról, akiknek kötődése volt a Dráva mente kulturális életéhez, de már nincsenek köztünk - virágycsokrot és emlékalbumot adtak át a Dráva együttes egykori vezetőinek: Gulyás József tanító úrnak, Geosits Istvánnak, egykori iskolaigazgatónknak (aki nem tudott megjelenni), Szilovics Józsefnek, Gyöngyösné Dudás Mária tanárnőnek, aki a 90-es évek közepén vezette az együttest, Kedves Tibor tanár úrnak, aki jelenleg az iskola népzenész-növendékeinek kiváló oktatója, Traum Lénárd tanár úrnak, aki az iskola alsós és felsős néptáncosainak valamint a mostani Dráva együttesnek a művészeti vezetője, Biczákné Popovics Anna tanárnőnek és Jankovics Istvánnak  a barcsi Podravina együttes vezetőinek valamint Gadányi Pali bácsinak 76. születésnapja alkalmából.

A műsort – természetesen – a Dráva együttes kezdte Traum Lénárd Emlékezés c. koreográfiájával. Következtek intézményünk diákjai: először az ovisok mutatkoztak be horvát népi játékokkal Erdélyi Kálmánné és Villányiné Sévó Tímea óvónők kíséretében, őket követték az alsó tagozatosok, akiket most láthattunk először kolo-t táncolni – igazán megható látvány volt az „utánpótlás” lelkes előadása. A Lepi Ivo c. táncukkal léptek fel a felsős táncosok, majd újra megcsodálhattuk az iskola népi zenekarának előadását. Traum Lénárd és Kedves Tibor tanár úr – és persze a fellépő, tehetséges gyerekek - jóvoltából büszkélkedhetünk azzal, hogy ilyen magas színvonalon művelik diákjaink a tradíciókat. Rég hallottunk már Kolaricsné Brantner Gyöngyi tanárnőtől helyi „nyelvjárásban” komikus darabot: ezúttal egy párbeszéddel nevettette meg a publikumot, melyet Kolarics Gréta és Dorić Sandra igazi színészi alakítással adtak elő. A gyerekek után következett a „felnőtt blokk”. A Dráva együttes és Gadányi Pali bácsi horvát népdalokat adtak elő, majd a mohácsi ?okadija zenekar zenélt. Újabb Traum Lénárd-koreográfia következett a Dráva előadásában Máma megyek zabkaszálni... címmel. A hosszú, tartalmas műsort a barcsi Podravina együttes és a pécsi Tanac táncegyüttes zárta. A vacsora után a Vizin zenekar táncházat tartott hajnalig. Másnap Potonyban folytatodott a rendezvénysorozat. Szentmisét celebrált nagy Norbert plébános atya 15 órától, amit felvonulás követett. Volt Potonyban is soktagú Vuzmeno és Naąe kolo egyaránt, de a Drmeą sem maradhatott ki a sorból. A kultúrműsoron a Tanac együttessel felváltva állt színpadra a lakócsai Dráva együttes, melyben egyre több iskolás diákunk is táncol. A kétnapos rendezvény vacsorával végződött Potonyban. Legnagyobb büszkeségeink: a gyerekek, az intézményünkbe járó népzenész, népi táncos kicsik és nagyok. Ezen a két napon igazolódott be igazán, hogy van eredménye a hagyományok „visszatanításának”, a fiatalok szívvel és lélekkel művelik – a zenészek már szinte autodidakta módon. Mindennek az a jeles bizonyítéka, hogy a Dráva együttest a jövőben a lakócsai iskolás zenészek fogják kísérni fellépéseik során. Gratulálunk minden mostani és egykori tanulónknak és „csak így tovább”!

„OLVASSUNK EGYÜTT” II. KISTÉRSÉGI SZÉPOLVASÁSI VERSENY

 

Március 20-án délután másodszor került megrendezésre a dél-somogyi kistérség iskoláinak részvételével az „OLVASSUNK EGYÜTT!”  hangos olvasási és szövegértési verseny Lakócsán az általános iskolában. A megpróbáltatásra intézményenként 4 tanuló nevezhetett: 2 fő a 11-12 és 2 fő a 13-14 éves korosztályból. Idén is nagy volt az érdeklődés: Vízvár, Barcs – Arany János Általános Iskola, barcsi Dráva Völgye Középiskola, Szulok, Darány, Homokszentgyörgy, Csokonyavisonta és a házigazda Lakócsa képviseltette magát a rendezvényen. Három feladatot kellett minden tanulónak teljesítenie: 1. szövegértési feladatlap  2. hangos olvasás – otthon előre begyakorolt, szabadon választott szöveg  3. hangos olvasás – a verseny helyszínén kapott, addig ismeretlen szöveg.

A zsűri tagjai voltak:UNGVÁRINÉ KUN ESZTER, kistérségi közoktatási referens, népművelő-ének szakos tanár, a zsűri elnöke; JANKOVICS KLAUDIA, magyar-horvát szakos egyetemi hallgató; LIEBHAUSER EDINA, magyar-néprajz szakos egyetemi hallgató

A zsűri tagjai a versenyzőket az eredményhirdetésig csak sorszámaik alapján ismerhették.

A zsűri döntése alapján ezúttal a következő tanulók bizonyultak a legügyesebbnek:

11-12 évesek korcsoportjában: I. HELY:  Primon Dóra – BNI - Arany János Általános Iskola, Barcs Felkészítő tanára: Bellainé Staller Zita; Kertai Csenge – BNI - Arany János Általános Iskola, Barcs Felkészítő tanára: Szilágyi Jánosné    II. HELY:  Jusztin Fanni – Körzeti Általános Iskola és Intézményei, Lakócsa  Felkészítő tanára: Bunyevácz Tamás 

III. HELY:  Németh Petra – Általános Iskola, Homokszentgyörgy Felkészítő tanára: Nikolauszné Fuisz Gabriella 

13-14 évesek korcsoportjában: I. HELY:  Fűzi Alexandra – BNI – Arany János Általános Iskola Szuloki Tagintézménye Felkészítő tanára: Pfeifferné Vágó Mária; Túróczi Alexa – Dráva Völgye Középiskola, Barcs Felkészítő tanára: Kissné Vránics Katalin 

II. HELY:  Orsós László - Körzeti Általános Iskola és Intézményei, Lakócsa Felkészítő tanára: Bunyevácz Tamás  III. HELY:  Milánkovics Dóra – BNI – Deák Ferenc Általános Iskola Szent István Tagintézménye, Vízvár Felkészítő tanár: Farkas Jánosné; Gorjanácz Gabriella - Dráva Völgye Középiskola, Barcs  Felkészítő tanára: Kissné Vránics Katalin

Az igazgatónő köszöntője után 13 órakor kezdődött a verseny az ötödik – hatodik osztályosok hangos olvasásával, ez idő alatt írták a szövegértési feladatlapjukat a nagyobbak. Az I. korcsoport versenyzői színesebbnél – színesebb hozott szöveggel készültek, melyet otthon igen jól begyakoroltak, ám az idegen szöveg – amely részlet volt Gárdonyi Géza Ez is csodálatos történet c. novellájából - olvasásakor jól kiderült, kik a kiválóbbak. A feladatlapot írók nyilatkozatai alapján a nehezebbnek hitt szöveg könnyebbnek tűnt számukra a feladatokkal együtt, a könnyebbikhez tartozó kérdéssor okozott több nehézséget. Az egyik szöveg rövid részlet volt Dél-Somogy vasúttörténetéből, a másik pedig Fodor Józsefnek, Lakócsa híres szülöttének pályaképét mutatta be. Hét tanuló 75 – 80 %-os eredményt ért el, négy pedig 70-75 % körül teljesített az írásbeli munkájával. A 13-14 éves korcsoport szövegértés feladatlapjait Baloghné Bodor Zsuzsanna tanítónő javította, pontozta.

Egy óra múlva cseréltek a csoportok: a nagyobbak olvastak hangosan, a kisebbek írták a néma, értő olvasási feladatlapjukat. A hetedikesek, nyolcadikasok igazán komoly témájú, sokszor inkább felnőtteknek szóló, hosszú szövegekkel készültek. A jól begyakorolt, szépen felolvasott  műrészletek mögött kérdéses volt, valóban értik  –e annak valódi tartalmát. Meglepően sokan hoztak nyelvjárásban írt meséket, mondákat, ami nem éppen szerencsés egy ilyen jellegű versenyen. Kötelező szövegük Tamási Áron Öregfiú, december c. elbeszéléséből volt részlet. Az ötödikesek, hatodikasok szövegértés feladatlapján az egyik feladat az idei barcsi tavaszi fesztivál néhány programjával kapcsolatos kérdés volt, a másik pedig az aktuális ünnep, a húsvét szimbolikájáról szólt. Az írásbeli munkákat Rónainé Huber Teréz tanítónő értékelte, elmondása szerint a tanulók többsége igen jól teljesített, meglepő módon a nehezebbnek hitt kérdésekre felnőtteket meghazudtoló, igényes és precíz válaszokat adtak.

A munka után következett egy kis kikapcsolódás: műsorral mutatkozott be iskolánk modern tánc csapata Kolaricsné Brantner Gyöngyi koreográfiájával. Óriási meglepetés volt még a lakócsai iskola dolgozóinak és tanulóinak is, hogy a népi zenekarunk és kis „énekesnőink” milyen profi módon tudnak már zenélni, énekelni. Kedves Tibor tanár úr növendékei igazi kuriózum voltak mindannyiunk számára, régen szólt már így horvát népzene a környékünk diákjai előadásában! Balogh Máté szavalónk néhány vidám vers előadásával színesítette a programot. A műsor után közös kolo-ra hívták meg a népviseletbe öltözött lakócsai gyerekek a vendégeket, akik szívesen kipróbálták velük ezt az élményt. A mulatság után uzsonna következett az ebédlőben, majd a zsűri elnöke értékelte a rendezvényt, gratulált minden versenyzőnek és külön a nyerteseknek és felkészítő pedagógusaiknak, átadta a jutalomkönyveket a díjazottaknak majd közös fotózás következett. Vendégeink ezúttal is nagyon jól érezték magukat intézményünkben, megcsodálták a felújított iskolaépületet és az új bútorokat, ismerősöket kerestek a tablókon. A búcsúzás abban a reményben zajlott, hogy jövőre ugyanitt találkozunk!

 

Egy szívvel, egy lélekkel…

 

Február 2-án a keszthelyi Karmelhegyi Boldogasszony Karitasz Csoport, és az Egy Szív Egy Lélek Alapítvány közös akciójának, illetve a Ranolder János Római Katolikus Általános Iskola közreműködésének – valamint Bunyevácz Tamás tanár úrnak, mint közvetítőnek – a jóvoltából egy teherautónyi adomány érkezett intézményünkbe. A Lakócsára látogató delegációt Rózsa Sándor alapítványi elnök vezette és adta át a gyűjtött tárgyakat igazgatónő jelenlétében. Míg a vendégek megnézték a felújított iskola épületét, néhány intézményi dolgozó lepakolta a púposan rakott kis teherutóról az adományokat. Vendégeink megtekintették a régi TSZ-iroda épületét is, melyet rendkívül alkalmasnak találtak „Betlehemi Gyermek Otthon” nevű projektjük megvalósításához. Reménykednek, hogy mihamarabb sikerül hozzá megszerezni a szükséges anyagi eszközöket is. Az épületből kijövet, a lakócsai templomhoz érve épp megszólalt a harang, s a keresztény kis közösség ezt Isteni pecsétként felfogva, az útról félrehúzódva kezdte el a déli Úrangyala imádságot. Ezt követően a kis csapat Balogh Mátéékhoz ment vendégségbe, akit a tavaly októberi međugorjei zarándokút alkalmával ismertek és szerettek meg az akció szervezői. Máté édesanyja finom ebéddel várta a vendégeket, melyet jó hangulatban fogyasztottak el. Délután Tótújfalun folytatódott a program: 14 órakor az Irgalmasság tiszteletére és a Szűzanya szándékára Szentmisét mondattak, melyet felajánlottak karitatív céljaik, helyi terveik megvalósulására. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepi körmenet és Balázs áldás is része volt a Szentmisének. A Plébános atya szép beszéde mindenkit megérintett lelkileg. Ezután egy tótújfalui néni uzsonnára várta a – szintén a zarándokúton megismert – barátainkat, majd imaóra következett a templomban. Estefelé Bunyevácz Bálint tanulónk hívta vendégségbe őket, majd egy beteg néninél imádkoztak. Igazán szeretetteljes, lelkiekben gazdag napot töltöttek vendégeink nálunk.

Az adományok szétszortírozása már hétfőn elkezdődött – az intézmény és a keszthelyi alapítvány megállapodási szerződése alapján – két fő tanár és egy óvónő részvételével. A játékokat az iskola illetve az óvoda kapta, hogy minden gyermek használhassa őket. A nebulók egyből birtokukba vették a sok babát, autót, plüsst. A rengeteg ruha és cipő méret szerint lett csoportosítva és került kiosztásra a legrászorultabbak közt. Sok - sok mosolygó, hálás gyermekarc tanúskodott arról, hogy nagy az öröm a szívekben. Többen új iskolatáskát is kaptak valamint írószereket, füzeteket. Az adományok kiosztását Kolaricsné Brantner Gyöngyi, Bunyevácz Tamás tanárok és Erdélyi Kálmánné óvónő irányította.

Mit terveznek a jövőben? A két fél írásos megállapodása szerint évente többször szerveznek majd hasonló akciót, sőt cseretáboroztatásról is szó esett. Az alapítványi elnök tájékoztatta az igazgatónőt, hogy az idei međugorjei zarándokútjukra is szeretnének iskolánk tanuló közül gyermekeket vinni a Szűzanyához, amihez kérte az iskola segítségét. Kecskésné Varga Eleonóra Igazgatónő mindannyiunk nevében szóban köszönte meg a vendégek lelkesedését, karitatív munkáját, és levélben méltatta a gyűjtésben kiemelkedően részt vevő keszthelyi Ranolder János Római Katolikus Általános Iskola igazgatónőjének, tantestületének és az ottani szülőknek, diákoknak a nagylelkűségét és szeretetteljes hozzáállását.

 

 

 

 

 

 

 

Bödő Istvánné tanárnő temetésén elhangzott búcsúbeszéd

Tisztelt Bödő Tanárnő!

Kedves Mária!

Mary!

 

Búcsúzni jöttünk hozzád! Most az Irgalom órájában, lehajtott fejjel állunk, a szívünk megtörve, mert utoljára vendégeskedünk itt nálad! Ne haragudj, de nem tudunk mosolyogni, pedig te azt kérted tőlünk, s lelkünkre kötötted, hogy ne merjünk szomorkodni, ha elmész… Te szeretted az Életet, és az életed volt a Szeretet…magabiztosan hitted, vallottad, tanítottad, hogy a feltétel nélküli szeretet ereje mindent legyőz, és hogy a Szeretetben kell keresnünk a gyógyírt minden sebünkre, valamint az általad istenített természet hatalmában.

Az Élet, ami otthonodat átjárta a Te lényedből fakadt. Valamit itt hagytál belőle, de oly más most itt minden…Hihetetlen, hogy mindannyiunk által csodált, mindig virágoktól tündöklő udvarodban most nem bájos mosolyodat, kedves személyedet, ölelésre nyíló karjaidat látjuk, hanem valami mást, ami nem te vagy már…mert szemünk Téged már be nem foghat, ami itt maradt belőled, az nem látható, de a szívünkben még sokáig elevenen él.

Látod, látod, mégis csak létezik valami hatalmasabb, emberfeletti erő, ami egy csapásra legyőzhet embert és létet…

 

Félelmetes! Egy hónapja többször arra kértél, ha eljön az a bizonyos nap, írjam meg a nekrológodat! Persze, - szokás szerint – elvicceltük a kérésedet, hiszen jómagam sem hittem, hogy egyszer erre is sor kerül, mégis mindannyiszor mély nyomot hagyott bennem minden erről szóló mondatod, és most meglepődve gondolom át újra: mintha sejtettél volna valamit, mintha érezted volna, hogy készülnöd kell. S te készültél is… amikor a tenyered vonalait mutattad és így köszöntél: MEMENTO MORI! azaz Emlékezz a halálra! Készülj a halálra! Te már lélekben kész voltál… csak minket ért készületlenül…

Itt a szomorú valóság… nem … , nem tudunk szót fogadni neked, mert tilalmad ellenére most mi mégis megtörten állunk, s búcsúzunk tőled. Te „átlépted még és már küszöbét.” Én meg kínkeservvel írom a „házi feladatot, tanárnő!” Méltatni téged fájó, de egyben megtisztelő! Mert életfilozófiáddal, életviteleddel, hivatástudatoddal és elveiddel mind példát adtál nekünk… Nekünk, akik szerettünk, és tiszteltünk!

Mindenekelőtt édesanya voltál. 1977-ben adtál életet fiadnak, akit féltve, gondosan neveltél és tanítottál egyedül. Büszkén viselted a gyermeknevelés örömeit és gondjait. Ahogy egyik kedvenc melódiádban is elhangzik – szó szerint te is a legjobb falatot vontad el a szádtól – csak gyermeked ne szenvedjen soha semmiben hiányt. Nővéred példaképed volt, mindig oly nagy szeretettel emlegetted a „nenét”!

Gondoskodásod drága édesanyád is mindvégig érezte, akit mindig olyan nagy tisztelettel és imádattal őriztél, óvtál - az utolsó percig szó szerint kislányának érezhetted magadat.

1943. október 4-én adott neked életet Kétújfalun. Kálmáncsán és Kastélyosdombón jártad az elemi iskolát, az itt töltött gyermekéveidről oly sokat meséltél, amikor nemrég önéletrajzodról faggattalak.

Példamutatóan tanultál a barcsi gimnáziumban is, ahol 1963-ban kitűnő eredménnyel érettségiztél. Öt évvel ezelőtt - az osztálytalálkozón – igazi megtiszteltetésben volt részed: az iskola – egyedül téged - külön oldalon említett emlékkönyvében, ami rendkívül szép gesztus tőlük:  Negyven év után is példakép maradtál osztálytársaid és tanáraid szemében.

Húsz évesen kerültél Lakócsára. Ez a falu és ez az iskola egyenlővé vált az életeddel. Képesítés nélküli nevelőként kezdted, de egyből egy 43 fős osztály osztályfőnökévé tettek. Első ballagóidra voltál a legbüszkébb: 43 diák - mindig emlegetted! A legnehezebb, de a legszebb kihívás volt egész pályád során. 1968-ban szereztél diplomát magyar – történelem szakon a pécsi főiskolán. Emlékszem, egyszer mindannyiunk előtt feltártad a nyílt titkot: sohasem a bölcsész pályára készültél még ha idővel meg is szeretted azt. Szívügyed mindig is a természettudományok voltak, főleg a biológia és a botanika. Egyik kedvenc szállóigédet sem véletlenül választottad. „Aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet.” és te bizony nem voltál rossz ember. Szívjóságod ebben is megnyilvánult.

Tavasszal az udvarod szebbnél szebb virágoktól pompázik, mert rajongtál a különleges, szép növényekért, ritkaságokért. Mindenkit virággal ajándékoztál meg. Mert te jó ember voltál! Nyílt szívű mindenki előtt -  még ha sokszor nem is kaptál viszonzást.

A hetvenes évek közepén pár évig igazgatóhelyettes is lettél. Milyen lelkesen meséltél ezekről az évekről! Sokszor emlegetted azt, hogy büszke vagy rá, hogy ilyen magas pozíciót is betölthettél pályád során! Tíz évi szorgalmas munka koronája volt ez neked!

Ez idő tájt lelkes vezetője is voltál a Művelődési háznak valamint a híres, régi Dráva együttesnek, akiket a Zágrábi folklórfesztiválra is elkísértél – ez is egy sokszor emlegetett élményed volt… Igazi lokálpatriótává váltál Lakócsán: egyesültél a horvátok lelkületével, magadénak érezted a kultúránkat. Jelentős néprajzi gyűjteményt szedtél össze honismereti szakköröseiddel, melyeket ma is nagy becsben őriz az iskola. Helytörténészként sok publicisztikai írásod jelent meg, melyeket napjainkig kerestek nálad újságírók, diákok egyaránt. Nagy odaadással gondoztad Fodor Józsefnek, Lakócsa híres szülöttének életrajzát, melyet sok helyütt megismertetted az emberekkel. Hány és hány kollégád és tanítványod fordult hozzád segítségért! Mindenkivel szívesen megosztottad tudásodat!

Tavaly annyira vártad 1982-ben ballagott osztályod 25 éves találkozóját! Emlékszem, hogy noszogattad sokukat, hogy szervezzék meg! Elmaradt. Pedig valami miatt biztosan nagyon fonotosak voltak neked. Te mindegyikőnk édesanyja, lelki orvosa voltál! Hihetetlen humoroddal, optimizmusoddal reményt és életet vittél a lelkekbe nap mint nap!

Utolsó osztályaid 86-ban és  1991-ben ballagtak. Fiad osztályfőnöke is voltál. Kihívás volt ez is: édesanya vagy tanárnő légy? Mindig büszkén emlegetted, hogy sikeresen megoldottad ezt a feladatot is. Mindkettővoltál – de úgy, ahogy kellett, ahogy lehetett.

Érdekes, hogy te sosem tudtad, pontosan melyik évben mentél is nyugdíjba. Talán azért, mert sosem mentél nyugdíjba! Az elmúlt tíz évben is nyitva állt a kapud…és mindvégig aktív maradtál. Szorgosan és értő szeretettel gyűjtötted gyógynövényeid, szerettél kézimunkázni. A csipkéid és a podpurriid sok házban díszelegnek és rád emlékeztetnek majd!

Kedves Mária! Búcsúzunk tőled, de szívünkben örökké élni fogsz! Mindannyian itt vagyunk.

Tudom, azt mondanád most, hogy kicsit elkéstünk: eddig kellett volna összegyűlnünk nálad! Igazad van! Okulunk belőle!

Remélem, mindent leírtam, amit szerettél volna, hogy majd elhangozzék! Most fogadd el személyes ajándékomat. Kedvenc költődtől szeretett versedet olvasom fel. Te magad vagy e sorok között! Isten áldjon!

 

 A szeretet jegyében…

 

2008. február 29-én újra tapasztalhattuk a környékünk családai, gyermekei iránti szeretetteljes gondoskodást. Ezen a napon Zselepszky György Fábián kármelita atya és Rózsa Sándor a keszthelyi Egy Szív, Egy Lélek Alapítvány és a Kármelhegyi Boldogasszony Karitász Csoport Elnöke közbenjárásával óriási mennyiségű adomány érkezett Lakócsára a pécsi Moha Rászorulókért Közhasznú Alapítványtól, melyet Wéber György ügyintéző szállított a helyszínre. Az ajándékokat Bunyevácz Tamás tanár úr vette át, akire rábízták az adományosztás megszervezését. Iskolánk dolgozói – Csonka Józsi és Ágoston Jenő – valamint a gyerekek örömmel vállalták a pakolás munkálatait. A teherautón rengeteg ruhaadomány, ágy és matrac a vendégszobákba, írószer és füzet, iskolatáska volt és 50 doboznyi tartós élelmiszer. A ruhás zsákok átpakolását a Művelődési Házba és a szortírozást  Kolaricsné Brantner Gyöngyi tanárnő és leánya, Leila vállalták magukra. Egész péntek, szombat és vasárnap délután eltartott, míg az öltözékeket kiszedték minden zsákból, csoportosították méret szerint és előkészítették a későbbi átadásukat a családok részére. Sőt, a tanárnő férjének is akadt ezzel kapcsolatos dolga a hétvégén, ugyanis meg kellett javítani a régebben megrongált védőrácsokat. A tartós élelmiszerek kisebbik részét átszállították Tótújfaluba (a tótújfalui és a potonyi gyerekek adományait), ahol a tanár úr és Vízi Éva szülő pakolták ki a teherautóból. Miután megköszönték az adományt a pécsi szervezet képviselőjének és megbeszélték a részleteket, ígéretet kaptak további segítségre a jövőben.

Március 2-án, vasárnap – az adomány megérkezése után két nappal – személyesen látogattak környékünkre a keszthelyi vendégek. Amikor dél után Tótújfaluba bekanyarodott a nagy sárga busz, minden falubeli csodálkozva nézte. A huszonnégy fős csoportot Bunyevácz Tamás tanár úr, önkormányzati képviselő és édesanyja valamint Baloghné Árvai Margit és Bunyevácz Róbertné az iskolai Szülői Munkaközösség tagjai valamint Vízi Éva szülő fogadták. A rendezvényt megtisztelte Szilágyi Béla is, a tótújfalui Horvát Kisebbségi Önkormányzat Elnöke, aki felajánlotta az önkormányzat segítségét a jövőben hasonló akciók lebonyolítására, megszervezésére. A lelki napra érkező közösség tagjai közt üdvözölhették magát Zselepszky György Fábián kármelita atyát, a lengyel származású Pável atyát, Rózsa Sándor Elnök urat valamint régi međugorjei zarándoktársakat. Ebédre invitálták a vendégeket a tótújfalui Művelődési Házba, amely Dani Kati néniéknél készült. A kedves vendégek saját adományokat is hoztak, amelyeket elsősorban a gyerekek részére szántak. Ezeket – valamint a tartós élelmiszer adományokat - a helyi nagycsaládosok jelenlétében át is adták nekik. Ebéd után Lakócsára látogattak, ahol tárt karokkal fogadták a messziről jött testvéreket a lakócsai idős nénik a templom előtt és együtt tartották a hálaadó imaórát. A fogadáson jelen volt Kolaricsné Brantner gyöngyi tanárnő, önkormányzati képviselő. Ez idő alatt elkezdődött a tartós élelmiszer adományok kiosztása. Sok szülő és gyermek várta a könyvtár előtt a meglepetést, akiknek Fábián atya és Rózsa Sándor személyesen adták át a csomagokat Kolaricsné Brantner Gyöngyi és Bunyevácz Tamás tanárok jelenlétében. Minden meghívott szülő és gyermek megjelent a rendezvényen és boldogan vehette át - az atya áldásával együtt – a dobozokat. Miután elbúcsúztak, a közösség tagjai megtekintették a régi TSZ iroda épületét belülről is, amelyet Betlehemi Gyermekotthon nevű projektjük megvalósításához szemeltek ki maguknak. A cél érdekében imát mondtak abban a reményben, hogy a közeljövőben tárgyalhatnak is a terveikről az illetékes szervekkel. A lakócsai kitérő után három órakor Fábián atya mondott szentmisét a tótújfalui templomban. A hívők legnagyobb meglepetésére horvátul köszöntötte őket. Elmondta, hogy vajdasági születésű, de még gyermek volt, amikor szülei áttelepültek Magyarországra. A szentmisét imaóra követte, majd - a helyiek legnagyobb meglepetésére – a keszthelyi testvérek uzsonnára hívtak mindenkit a Művelődési Házba. Sokan elfogadták a meghívást és igazi közösséggé formálódtak velük a pizzázás ideje alatt. Hosszas beszélgetés után vettek búcsút egymástól a keszthelyiek és a helybeliek (miután az idő közben műszaki gondok miatt lerobbant autóbuszt is sikerült traktorral „beindittatni”).

Aznap este és másnap még kiosztásra került az adományok nagy része a faluban. Hétfőn Szentborbásra, kedden Potonyba is eljutottak az ajándékok – ezeket Bunyevácz tamás tanár úr adta át a címzetteknek. A ruhaadományokat március 6-án délután böngészhették a gyerekek szüleikkel a lakócsai Művelődési Házban, melynek lebonyolítását Kolaricsné Brantner Gyöngyi tanárnő vállalta el. Az adományok kipakolása már délben elkezdődött, a tanárnő gondosan szétválogatva rakta ki a tornaterembe kínálatra. Délután fél kettőkor egyszerre özönlött be a tömeg – gyerekek, szülők és nagyszülők és elkezdődött a próbálgatás, sok boldog gyermek távozott „új” cipővel, pulóverrel, nadrággal, iskolatáskával.  

Utóirat: Bunyevácz Tamás mint a rendezvény helyi szervezője ezúton szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki a hétvégéjét illetve az azt követő héten szabadidejét feláldozva aktívan kivette részét a lebonyolításban. Elsősorban Kolaricsné Brantner Gyöngyi tanárnőnek és családtagjainak, Vízi Éva és Bunyevácz Róbertné, Baloghné Árvai Margit szülőknek és családtagjaiknak, Dani Kati néninek és családjának valamint mindenkinek, aki bármivel is támogatta, hogy ez a szép nap sikeresen lejzalódjék.        

 

 

 

Kolarics Leila

8. osztály

 

Irodalom – házi dolgozat

 

Daniel Defoe 1660-ban született. Középpolgári családból származott, eredeti neve Foe, a „de” ócskát ő ragasztotta hozzá nemesi eredetére utalva. Az apja szigorú puritán szellemben nevelte. Szülei papnak szánták, de őt jobban vonzották a kalandok. Fiatalon, önálló kereskedőként járta be Angliát, Európát. Vállalkozó kedve miatt keveredett peres ügyekbe, adósságokba, majd 1692-ben tönkrement. Politikai nézete miatt börtönbe került. Szabadulásáért a tory párt titkos ügynöke lett. Közben röplapokat, regényeket írt és újságot szerkesztett. Ő az első a világirodalomban, aki az írásaiból élt. Hatvan évesen írta leghíresebb művét, a Robinson Crusoe-t. 1731-ben halt meg. Művei: Esszé tervezetekről (gazdasági és szociális gondolatok gyűjteménye); Hogyan ánjunk el rövid úton a disszenterekkel?(leghíresebb röpirata); igaz beszámoló Mrs. Veal megjelenéséről (elbeszélés); Robinson Crusoe; Moll Flanders örömei és viszontagságai; Családi oktató; Singleton kapitány; A londoni pestis; Roxana, avagy a szerencsés kedves.

Robinson Crusoe 1632-ben York városában született, harmadik gyereke volt szüleinek. Apja azt szerette volna, ha a legkisebb fia meggazdagodna. Robinson kereskedőként akart meggazdagodni, elszökött otthonról és tengerre akart szállni. Pénzén apróságokat vesz, mert arra gondol, hogy a bennszülötteknél aranyat fog szerezni. Megismeri a rabszolgaságot (egy Mór kalózhajó elfogja őket). Végül sikerül megszöknie. Brazíliában ültetvényes lesz. Hárman felkeresték (szintén ültetvényesek), és rábeszélték arra, hogy hajóval menjen velük Guineába rabszolgákért. Őt kérték meg vezetőnek, ennek fejében pénzbefektetés nélkül ugyanannyi négert kapna, mint ők. Miután elindultak, hatalmas viharba kerültek és az Antillák közelében zátonyra futott a hajó. Egyedül ő menekül meg. Egy ismeretlen partra sodorják a hullámok. Nincs semmije, csak egy kése és dohánya. Az első éjszakát egy fa tetején töltötte. Reggel látta meg a hajó roncsait. Ezután azzal teltek napjai, hogy minden használható dolgot elhozott a hajóról. Készített egy nyári lakot. Bútort csinált (széket, asztalt, polcot). Robinson naplót kezdett írni (az addig tartott, amíg volt tintája). Először vadászott az állatokra (kecskére, teknősre, madarakra), később kecskéket szelídített meg és tenyésztett. Észrevette, hogy a hajóról hozott árpamagok kikeltek. Így gabonája is lett. Négy évet kellett várnia, mire kenyeret tudott sütni. Fákkal körülvette lakhelyét, csak létrával tudott bejutni. Már pár hónapja élt a szigeten, amikor megbetegedett. Napokig lázas volt és nagyon legyengült, de végül túlélte. Csónakot készített, ami nem lett jó. Majd egy kisebbet is csinált, amit az ár sodort el. Rájött, hogy csak jelek adásával menekülhet meg. Egy napon kannibálokat vett észre. Elhatározta, hogy társat szerez magának. A sors úgy hozta, hogy üldözői elől megmenekült egy ember, aki hozzá szegődik és Pénteknek nevezi el (mert péntek volt azon a napon, amikor megtalálta). Elkezdte tanítani, ruhát adott neki és normális ételekhez szoktatta. Három évet töltöttek el együtt a szigeten. Egy napon ágyúdörgést hallottak. A legénység a tiszteket megkötözve a szigetre hozta őket. Robinson és Péntek kiszabadítják a tiszteket, és visszaszerzik a hajót. Így 1686-ban újra hajóra szálltak. 28 évet, 2 hónapot és 19 napot töltött Robinson a szigeten. Brazíliai ültetvényén gazdagon élt tovább Péntekkel.

Felvetődik a kérdés: élt –e Robinson? Robinson nem élt, de volt egy skót tengerész, aki négy évet és négy hónapot töltött egy lakatlan szigeten. Defoe személyesen is beszélt a tengerésszel, valószínűleg róla mintázta a főhőst.

Nekem nagyon tetszett a regény, mert izgalmas, kalandos a története. Egyes szám első személyben beszél a szerző, mintha vele történtek volna meg az események. Különösen a Péntekről szóló részek tetszettek. Bár láttam a mű filmesített változatát, nekem jobban tetszik a regény. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a kalandokat, rejtélyeket.

 

 

 

 

 

                                                                     

 Balogh Máté

A földi élet négy öröme                  

 

 

 

 Etika – házi dolgozat

 

 

 

 
Pénz, béke, szeretet – szerelem, egészség.
Erről a négy dologról írnék fontossági sorrendben.
Mindegyik elengedhetetlen a nyugodt, kiegyensúlyozott élethez.
A szeretet - Az ember köztudottan társas lény. Ezért úgy gondolom, természetszerű, hogy előbb – utóbb vonzalom alakul ki két vagy több személy között. Íme egy példa: a majmok is társas lények. Egész közösségük a szeretetre alapul, hiszen – ha nem szeretnék egymást, nem tetvésznék ki egymásból az élősködőket. Szerintem a legerősebb szeretet anya és gyermeke között alakulhat ki, hiszen egy anya már a magzatát is szereti, mikor még nem is látta. Ezért – véleményem szerint – a szeretet „nem lát”. Nem a külsőt nézi, hanem a belső értékek számítanak igazán számára. A szeretetre mindenkinek szüksége van. Ugyanolyan lételem, mint a víz vagy a levegő. Ma már egyre kevesebb szeretetet kapunk és adunk. Ez okozza azt az érdektelenséget, hidegséget, ami létezik. Ezért lenne jó, ha egy kicsit, egy pöttynyit többet törődnénk egymással, hogy békében, harmóniában éljünk együtt.
A szerelem.- Minden ember életében jön egy pillanat, mikor valaki iránt többet kezd érezni, mint barátságot. Mikor meglátja, jön az a bizonyos „lepkék a gyomorban” érzés … Ezt a „jelenséget” úgy hívjuk: szerelem. A szerelem jó dolog. Egyrészt igen, másrészt nem. Vannak, akik „jó” szerelmesek, mert még nyitottabbak, érdeklődőbbek lesznek a külvilág iránt. Olyan is létezik, hogy az egyik fél elfordul a világtól és minden mástól ( ezt egy ismerősön tapasztaltam), sőt – még a rokontól is! A szerelem ( akár a szeretet) jó esetben „nem lát”. Tehát nem a külsőt nézi, hanem a belső az, ami fontos neki. A mondás úgy tartja: „A szépség belülről fakad.” Egyetértek. Etikaórán beszélgettünk a lelki korról. Lehet valaki szőke bombázó - aki valójában húszéves -, de ha lelkileg hetvenhét, nem lesz soha senkije. Sajnos, ma már egyre kevesebb embernek számítanak a belső értékek. A szerelem rávilágít a másik fél szépségére. Szerintem igaz néhány társam felvetése, miszerint fiú és lány között „sima” barátság nem lehet. Vagy az egyik, vagy a másik többet érez. Létezik a diákszerelem. Ez a dolog iskolás éveiben éri utol az embert. Mellékhatásai: magas lámpaláz – ha az illető a közelben van, zavarodottság stb. Ebből könnyen kilábal az ember. Később jót kacag az akkori dolgokon, az esetlenségen. Minden művészet egyik alapmotívuma a szerelem. Hány és hány olyan mű született, amelynek a szerelem az alapja? Például egyik kedvencem a Titanic és az Átok és szerelem. Ezek bizonyítják, hogy a szerelem is fontos az életükben.  
Egészség – A szeretet fontosabb -e vagy az egészség – nem tudtam dönteni, ezért nálam „holtversenyben” az elsők. Az egészség öröme megfizethetetlen. Aki megbetegedik, úgy érzi, jogtalanul megfosztották egy neki is megjárt dologtól. Ilyenkor arra gondol, így nem élet az élet. Ezt gyorsan el kell felejteni, mert így még nehezebb meggyógyulni. Az egészségnek van egy saját helye bennünk. Ha az a hely valamiért üres, azt nem pótolja a világon semmi. Ma már rohamosan fejlődik az orvostudomány, ezért egyre több betegség gyógyítható.Vannak olyan betegségek, melyek ellen tehetünk, a rendszeres sportolással és egészséges étkezéssel. A betegségek egy része viszont gyógyíthatatlan. Szerencsétlenségemre pont ilyenben „szenvedek”. Azért tettem idézőjelbe, mert egyáltalán nem szenvedek. Kellemetlen, de mit lehet csinálni? Semmit. Ez van, ezt kell szeretni. Léteznek olyan betegségek, melyek pszichések. Ilyen a depresszió. Az ilyesfajta betegségeket csak úgy tudják gyógyítani, ha merünk beszélni, ezért bármilyen betegségünk van, beszélni kellene róla. A szenvedélybetegségek súlyosan károsítják az egészséget. A dohányzás a tüdőt, az alkohol a májat és az agyat, a drog pedig nemcsak ránk, hanem környezetünkre is veszélyes. Ha valaki a három közül valamelyik rabjává válik, nehezen, nagyon nehezen hagyja ott. Ezek nemcsak pénzt és energiát, de akár életet is követelnek. Az egészség nagy érték, ezért vigyázzunk rá, mert elmegy és nagyon nehezen jön vissza. vagy soha.

 Béke.- Milyen szép szó is ez! Nem érezhetem át az igazi értelmét, mert hála Istennek, nem voltam még háborús övezetben. A rettegéshez, szorongáshoz, a néma várakozáshoz – amit akkor érzünk, mikor jön a vég – sem hasonlítható. Ilyenkor azt várjuk, mikor jön a felmentő sereg. Egész életünkben várjuk a fehér galambot, azt, aki elhozza a béke fényességét, hogy ez a fény ránk süssön. A családi béke éppoly fontos, mint a világbéke. Rettegésben felnőni rosszabb mindennél. Mikor puskaporos a levegő, elég egyetlen apró szikra és elszabadul a pokol. Súlyosan elítélem azokat, akik megzavarják a világ és a családok békéjét. Kérdem én: mi jó származik abból, hogy terroristák randalíroznak és valamit mindig a levegőbe akarnak röpíteni? Bele szeretnék látni a fejükbe! Valahol a lelke mélyén mindenki vágyik az igazi békére. Az egyház szerint az igazi békét csak az Úrnál találjuk meg, de itt, a Földön is békében kell élnünk ahhoz, hogy eljussunk az Atyához. Ezért gondoljuk át, hogy mikor a templomban azt mondjuk: „Béke veled!”, az szívből, vagy színből jön –e!

A pénz - A pénz boldogít? Valamennyire igen. Jó példa erre egy kisgyerek. Ha kap tíz forintot – ami nem nagy összeg – örül, mert tudja, hogy pénz , de nem tudja, hogy mennyi. A pénznek hatalma van. Nem mindenkinek adatik meg ez a hatalom. Akinek megadatik, azt tanácsolom, csinján bánjon vele, mert megrészegít. Akit hirtelen nagy összegű pénz ér, esetenként elveszti józan eszét. Minden ember gondol arra, mi lenne , ha nyerne a lottón. Mi lenne? Ha azelőtt boldogtalan volt, vagy beteg, pénzzel nem tudja megvenni se a boldogságot, se az egészséget. Jó példa erre az a történet, melyet alsós évfolyamban olvastunk. A gazdag ember a sok pénzével a nagy házában boldogtalan. A szegény ember a kis házában pénztelenül nagyon vidám. Vannak, akik nem arra használják a pénzüket, amire kellene. Őket mélyen megvetem. Felveszik a húszezer forintot és bedobja a játékgépbe. Mikor jön az ínség, akkor meg sír, hogy nincs pénze! Akkor már késő bánat, eb gondolat!A pénz a történelemben is nagy szerepet játszott. Háborúk törtek ki miatta, legendák forognak körülött. Értéke napról napra változik. Font, euró, dollár, kuna, forint – mindenkinek ugyanazt jelenti. A mai „rokkant” világban a pénz az, ami számít. Ha nincs pénzed, nem mész semmire! A pénzintézetek jól járnak, mivel sok kölcsönt adnak. Vannak, akik nagy hasznot húznak ilyesmiből. Megtörtént a környékünkön, hogy egy utánfutó fát karácsony előtt negyvenezer forintért adtak el! A pénz nagy úr!

Budapesten kirándultak a felsősök…

Nagy örömünkre szolgált, hogy a Művelődési Minisztérium jóvoltából december 15-én mi - lakócsai felsős diákok - Budapesten kirándulhattunk öt tanárunkkal.

Kora hajnalban indultunk különbusszal és tíz óra előtt érkeztünk az Iparművészeti Múzeumhoz. A sok látványosság mellett foglalkozásokon is részt vettünk. Megtudtuk, hogy az épületet 1896-ban adták át, a Millennium évében. Kaptunk egy ismertetőt az intézményről, amelyen a következők olvashatók: Száztíz évvel ezelőtt, az ünnepélyes átadáson részt vett I. Ferenc József, Magyarország királya és Ausztria császára. Itt működött az Országos Magyar Iparművészeti Iskola is. Az épület megtervezésére kiírt pályázatot Lechner Ödön és Pártos Gyula terve nyerte meg, akik a „Keletre Magyar!” jelszóval illették munkájukat. Lechner – akinek a szobrát láthattuk az épület előtt - új stílust fejlesztett ki, amely a magyar népi motívumokon alapszik, ugyanakkor a számos perzsa és hindu díszítőelemet is felhasznált. A palota eredetileg négyemeletes lett volna, de a hatalmas költségek miatt végül áttervezték kétemeletesre. Az épületet mindössze három év

 alatt (1893 – 1896) építették fel. Eredetileg az épület belseje festett volt, de az 1920-as években fehérre mázolták, így az eredeti díszítés megsemmisült.

A felülvilágító a ház egyik ékessége. A cserép színes kerámiái a majolikák, a kémények pedig minaretekre emlékeztetnek. A teljes homlokzat és a tetődíszek elkészítésénél különleges anyagot, a pirogránitot használták, Zsolnay Vilmos találmányát.

 Az Iparművészeti Múzeumban közel 100 000 műtárgyat őriznek. A múzeumban két csoportra széledtünk: az egyik csoport totót írt, majd képeslapot tervezett, motívumokat rajzolt, a másik  a török szőnyegekkel ismerkedett, és kipróbálhatta a szövést is.

Déltájban a Stefánia palotában ebédeltünk, ezután a Nemzeti Színházat csodálhattuk meg. Sok érdekes adatot megtudhattunk róla: Siklós Mária tervezte, 2000 szeptemberében kezdték építeni és 15 hónap alatt készült el, 2002. március 15-én adták át, a nyitódarab Az ember tragédiája volt.

A nagyszínház 619 férőhelyes. A stúdiószínházat Gobbi Hildáról nevezték el, nagy magyar színésznőnkről, akinek örök szívügye volt egy Nemzeti Színház létrejötte. Ezután a nagyszínpad aktuális díszleteit is megmutatták, valamint kipróbálhattuk a díszpáholyokat is.  A színház kulisszáinak megtekintése után átsétáltunk a Művészetek Palotájába, ahol fantasztikus meglepetés volt sok sztárral találkozni.

Például Keleti Andreával fényképezkedtünk, és autogramot kaptunk tőle. Hallgathattuk Halász Judit koncertjét és bepillanthattunk az esti Szulák Andrea koncert próbájára. Láttuk Bartók Esztert, Karamellt és Bereczki Zoltánt is.

Este megpillanthattuk Budapest fényeit.

Búcsúzóul egy kis útravalóval kedveskedtek a Művészetek Palotájában, valamint átvehettük az oktatási miniszter ajándékcsomagját is.

Hazafelé Siófokon a McDonalds-ban vacsoráztunk.

Köszönjük igazgató néninek ezt a felejthetetlen élményt valamint osztályfőnökeinknek, hogy elkísértek minket! Igen, felejthetetlen volt, mert a legtöbben először jártunk a fővárosban…

                                Bogdán Andrea 5. osztály                                                                                                       

Karácsony

a Dráva mentén

2007. karácsonyán falvaink lakosai - gyermekek és felnőttek egyaránt szép élményekkel gazdagodtak. Meghitt műsorral, ajándékokkal, meglepetésekkel emlékeztek meg a Szeretet Ünnepéről minden településen.

December 16-án Szentborbáson rendeztek falukarácsonyt.

A szeretetteljes légkört Dudás Jánosné polgármester asszony szívhez szóló beszéde alapozta meg.  A falu gyermekei hangulatos modern tánccal, versekkel és énekekkel köszöntötték az ünnepet a felújított kultúrházban. Dr. Virágné Ribics Andrea tanítónő készíthette fel az iskolásokat, akik színvonalas műsort adtak. Az ovisokat Erdélyi Kálmánné Aliz óvónő tanította be. Meglepetés volt a Dráva és a Vunenaą együttes kis koncertje. A falu vezetői nagy csomagot ajándékoztak a lakosságnak.

Az iskolánkban december 21-én, pénteken 13 órakor kezdődött az ünnepély. Előtte – hagyományosan – a nyolcadik osztályosok feldíszítették a karácsonyfát. Az iskola szinte minden tanulója részt vett a műsorban: szavalattal, énekkel, zenéléssel és színdarabbal egyaránt. A műsorra ellátogattak az ovisok is. Külön öröm volt, hogy megtisztelte a körjegyzőnő is a rendezvényt. A gyerekek és a szülők  meglepetésére Fucskárné Vass Tímea tanítónő részletet olvasott fel A Szeretet Himnuszból és az intézmény pedagógusokból összeállt énekkara elénekelte a Harangok szóljatok, a Glória szálljon a mennybe fel és az Örvendj világ című szerzeményeket. Az iskolakarácsonyt Kolaricsné Brantner Gyöngyi tanárnő rendezte. Külön köszönet Lengyel Balázs zenetanárnak és Vera néninek, hogy növendékeiket segítették az előadáson. A műsor után következett a várva várt ajándékozás. Idén minden osztály sok édességet és gyümölcsöt vehetett át az igazgatónőtől. Délután a nyolcadikosok discot és büfét szerveztek.

 

A címlap cikkének folytatása: Az ünnepségek sora 21-én este hatkor Potonyban folytatódott, ahol a falu iskolásaival Golubics Szabina tanárnő rendezett műsort. Tótújfalun ugyanezen a napon 19 órától volt falukarácsony. A gyerekek is jeleskedtek a műsorban. Az ünnephez illő prózával készültek és bemutatkoztak falujukban a furulyázó és trombitás iskolások is. Külön öröm volt, hogy megtisztelte a rendezvényt a plébános úr és körjegyző asszony is. A Vunenaą együttes tíz karácsonyi dalt adott elő. Két néni, Varga Tiborné és Erdélyi Lászlóné megható szavalatai is emelték a műsor fényét. Egykori lakócsai diák, Bunyevácz Péter orgonamuzsikája fokozta a szeretettejes hangulatot. Többek közt elhangzott Ady Endre Karácsonyi rege című verse, melyet gyertyafény mellett hallgatott végig a közönség. Ezután mindannyiuk meglepetésére Papp Krisztina, a Pécsi Nemzeti Színház előadóművésze énekelt egy megható Mária-áriát. A műsort Bunyevácz Tamás tanár úr és Erdélyi Kálmánné Aliz óvónő rendezték.

December 23-án Lakócsán a horvát és a cigány kisebbségi önkormányzat rendezett falukarácsonyt. A horvátok nevében Esze Ernőné elnök, a CÖK-től Csonka József kívánt boldog karácsonyt. A falu lelkes emberei csodás Betlehemet építettek a központi parkban (lásd. a címlapon). A műsorban szereplő szavaló diákokat Kolaricsné Brantner Gyöngyi tanárnő tanította be. A falu lakossága kiemelt szeretettel fogadta az óvodásokat, akiket Blum Lászlóné Andi óvónő és Villányiné Sévó Tímea készítettek fel. A lakócsai roma  hagyományörző énekkar  előadásával gazdagította a rendezvényt. Az ünnepély végén, ugyanúgy, mint Tótújfalun is szeretetasztallal vártak mindenkit. Este a pécsi Vizin zenekar tagjai és barátaik járták a falvakat és horvátul köszöntötték a Karácsonyt. Szentestén, az éjféli misén, Lakócsán a gyerekek pásztorjátékkal emlékeztek Jézus születéséről. Ugyanitt fellépett a Dráva és a Vunenaą együttes is.

 

 

Balogh Máté

7. osztály

„Éljünk barátságban!” a Magyar Posta levélíró pályázatára  levél a toleranciáról

 

Kedves Neville Longbottom, aki a Harry Potter-ben szerepelsz!

 

Üdvözöllek! Én, Balogh Máté vagyok, tizenhárom éves lakócsai diák. A következő oldalakon a toleranciáról szeretnék írni. Azért neked, mert téged az összes Mardekáros kigúnyol, nem fogadnak el olyannak, amilyen vagy. Tudod, Neville, ez nálunk, a muglik – azaz a hétköznapi emberek - világában is így van. Nem fogadjuk el egymás véleményét, nézeteit. A történelem folyamán már oly sok háború volt emiatt. Ezt kéne megtanulniuk az embereknek: egymást elfogadni, sőt önmagunkat is. Ha nincs elfogadás, akkor nincs szeretet, ha pedig nincs szeretet, akkor elhidegülünk társainktól, annak pedig nincs jó vége. Szeretet nélkül olyanok vagyunk, mint egy gép. Csak „menetelünk”. A nagy menetelés című Örkény-novella pontosan erről szól. Szótlanul megy a fiatal, az öreg, a „féléletű”, a hívő, az értelmiségi és a sportoló. „Mennek, mennek, mendegélnek, mennek, mennek – egy szót sem szólnak” –olvasható az egyperces végén. Ha ezt elkerüljük, egy lépéssel közelebb kerülünk a szeretet lobogó tüzéhez.

Képzeld, én olyan helyen élek, ahol három népcsoport – azaz három kultúra él együtt – ráadásul harmóniában! Különös vidék ez a Dráva folyó partján. Élnek itt horvátok, magyarok és romák is. Én romának vallom magam és jól van ez így. Ebből kifolyólag semmi hátrányom nem volt és remélem, nem is lesz. A társaimmal ugyanúgy őrizzük a horvát hagyományokat, mintha a sajátjaink lennének.

Az osztályomba 13 gyerek jár. Mindegyik népcsoportból van osztálytársam. Hét esztendeje járunk együtt iskolába és kezdem érezni, hogy összeértünk. Lett belőlünk egy közösség, ami ugyan még nem tökéletes, de még az lehet! A faluban még nem ennyire jó a helyzet. Ott is kezd kialakulni, de még nagyon gyerekcipőben jár. Eddig például nem volt falukarácsony sem. Idén – hála Istennek – lesz. Ez pozitívum.

A mai Magyarországon – többek közt –nincs összetartás, legkevésbé pedig szeretet. Ezek nélkül az ország szét fog hullani. (Ez az én egyéni véleményem…) Sokat gondolkodtam az Európai Unióról. Jó dolog, mert összekovácsolja a földrész országait.

Egy ilyen nagy dolog után – mint az EU – egy sokkal fontosabb közösségről írnék: ez a család. Én – sajnos – csonka családban élek. Apa meghalt. Rossz dolog, de ez van. Egy család a szeretet fészke, ami megóv és segít, ám vannak szétszakadt családok, amelyekbe hazamenni nem megnyugtató, hanem rettegést kiváltó. Talán azért ilyenek, mert az őket körülvevő világban rejlik a hiba. A világban sok a háború például a Közel-Keleten, ahol a vallási tolerancia hiánya a kiváltó ok. Etiópiában éhínség tombol. Ez az ún. „Száhel – övezet”. A gazdag ipari országoknak többet kellene segíteniük rajtuk!

Szóval, Neville, ez a muglik rohanó világa! Van itt szeretet, gyűlölet, háború, béke, pénz és szegénység is. Kívánok neked minden jót, szépet, erőt, egészséget!

 

                                                      Üdvözöllek   

                                                                                                                  Balogh Máté

 

Bódizs Martina

8. osztály

Etika házi dolgozat

 

Egy diák öt legfontosabb kötelessége: a tanulás, a tiszteletadás, az illemtudás, a szorgalom és a jó magaviselet.

Egy diák öt legfontosabb joga: mindig hallgassák meg; javíthasson az osztályzatain felelettel, dolgozattal; a tízóraijára, ebédjére elegendő ideje legyen, hogy nyugodtan elfogyaszthassa; a szüneteket csengetéstől csengetésig élvezhesse; az órákról – ha nagyon szükséges és indokolt – kiélretőzhessen.

A szülők öt legfontosabb kötelessége: a gyermekeiket felkészítsék és iskolába küldjék; biztosítsák számukra az ápoltságot és a tisztaságot; otthon megfelelő körülményeket teremtsenek a tanuláshoz, játékhoz; óvják a gyermekek testi és lelki egészségét és neveljék őket tiszteletadásra.

A tanár öt legfontosabb kötelessége: minden tanulójából a maximumot kihozni; érthetően – akár többször is – elmagyarázni a tananyagot; megszerettetni a diákjaival a tanulást; intelligenssé nevelni és biztosítani a sportolást és a nyelvtanulást.

Azok a gyerekek, akik „rosszak”, legtöbben elkényeztetettek, mert túl sok mindent engedtek meg nekik. Később már anyukájuknak és apukájuknak sem fogadnak szót. Rengeteget ülnek a televízió előtt és nézik a nem nekik való műsorokat. Amiket azokban látnak, azt utánozzák illetve „játsszák” az iskolában.

Az órarendet úgy változtatnám meg, hogy négy rajzot és irodalmat, három éneket és informatikát iktatnék bele. Matekból, nyelvtanból, biológiából, tesiből és osztályfőnökiből kettőt, a többiből pedig egyet.

 

 
 

 


Statisztika

Online: 1
Összes: 83232
Hónap: 232
Nap: 13