Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HÍRESSÉGEINK

 180px-jozsef_fodor-hygienist-.jpg

 Dr. Fodor József 
magyar orvos, egyetemi tanár, nemzetközileg elismert higiénikus, „közegészségünk első apostola”.
 
(Lakócsa1843július 16. – Budapest1901március 20.) Pécsett a ciszterci gimnáziumban végzett 1860-ban, majd orvosi tanulmányokat folytatott Bécsben és a pesti Tudományegyetemen, ahol 1865-ben orvosdoktorrá avatták. 1866-ban pályázat útján elnyerte az akkori államorvostani tanszék egyik tanársegédi állását Rupp János professzor mellett. 186869-ben kórboncnok főorvosi állást is vállalt a Rókus Kórházban. 1869-ben egyetemi magántanárrá nevezték ki közegészségügyi témakörből, és hamarosan állami ösztöndíjat kapott, amellyel kétéves európai körútra indulhatott. Hosszabb időt töltött Münchenben Max Pettenkoffernél, aki a közegészségtannak mint önálló tudománynak úttörője, és első egyetemi tanszékének megalapítója volt, majd átlátogatott Hollandiába,Franciaországba és Angliába. Angliai útján szerzett különösen értékes tapasztalatait – figyelembe véve az ottani fejlettebb társadalmi viszonyokat és előrehaladt iparosodást – 1873-ban 500 oldalas könyvben foglalta össze, mindenütt utalva a hazai, elmaradottabb viszonyokra, valamint ezek javítási lehetőségeire. 1872-ben kinevezték az új kolozsvári tudományegyetem államorvostani tanszékére, innen pedig két év múlva meghívták a pesti Orvoskaron külön az ő számára 1874-ben felállított közegészségtani tanszékre.
Megszervezte a fiatal tudományág oktatási programját, az intézet munkarendjét, amely később a kiépítendő országos higiéniai hálózat számára is mintát adott. Kezdeményezője volt az iskolaorvosi hálózat megteremtésének, az egészségügyi ismeretek széles körű terjesztésének. Mint kutató, kimutatta a vér bizonyos „baktériumölő” anyagait, megnyitva ezzel az immunológia kapuit az emberiség számára. A hazai közegészségtan megteremtésén túl alkotó módon járult hozzá amikrobiológiai-immunológiai alapokra helyezett közegészségtan tudományának nemzetközi elismertetéséhez és fejlesztéséhez. 1885-ben Markusovszky Lajossalegyütt alapítója volt az Országos Közegészségügyi Egyesületnek. Kutatásaival, előadásaival, bírálataival jelentős mértékben járult hozzá a főváros vízellátásának és csatornázásának akkor legkorszerűbb megoldásához. Javaslatai – mint Hőgyes Endre írta róla – átmentek a köztudatba: „a főváros egészségügyi kormányzata intézkedéseiben igyekezett a higiéne szellemében cselekedni, javította a vízvezetéket, megindította a nagy csatornázási építkezést, minden téren igyekezett emelni a főváros köztisztaságát.. s szép fővárosunk, mely a hetvenes évek végén még a legegészségtelenebb nagyvárosok sorozatában a második helyen állott, negyven, sőt több promille [ezrelék] halálozással, ma a legegészségesebbek közé tartozik tizenhét-tizenkilenc promille halálozással…”
Munkásságáért számos hazai és külföldi elismerésben részesült: 1883-ban levelező, 1885-ben rendes tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia, díszdoktorává avatta a cambridge-i tudományegyetem, és dísztagja lett számos európai közegészségtani társaságnak.
1901-ben a budapesti egyetem Nobel-díjra jelölte.
Családja 
Édesapja Galántai Fodor Antal, Dráva melléki földbirtosok, gazdasági író (1813július 16. – 1895 szeptember, Pécs); édesanyja, Picha Mária (1823július 29. – 1898október 9.). Gerlóczy Zsigmond belgyógyász apósa, Gerlóczy Géza belgyógyász és Gerlóczy Gedeonépítész nagyapja, dédunokája pedig Gerecze Péter felesége.
Szerkesztette a Természettudományi Közlönyt 1879-87-ig és vezette annak Egészségtan rovatát; szerkeszti az Orvosi Hetilap Közegészségügy és törvényszéki orvostan c. szakmellékletét 1882 óta s abban számos referátumot, bírálatot stb. közölt; a Népszerű természettudományi előadások
Emlékezete 
1909-ben emlékezetére az Országos Közegészségügyi Egyesület bronz mellszobrot (ifj. Vastagh György alkotása) állíttatott fel a fővárosban, a VIII. kerületi Gutenberg téren, a szobortalapzatba vésett „Közegészségügyünk első apostolának” felirattal. Kaposváron egész alakos bronzszobor, szülőfalujában, a Somogy megyei Lakócsán szintén mellszobor és emléktábla jelzi a falu neves szülöttének emlékét. 
( forrás: wikipédia)
 
 

54_frankovics.jpg

Dr. Frankovics György
 néprajzkutató, író, egyetemi tanár
 
Frankovics György (horvátul Đuro Franković) 1945. december 9-én született Drávafokon, 2016. Október 9-én hunyt el Pécsett. A Dráva menti Lakócsán nőtt fel horvát családban, itt járt elemi iskolába. Tizennégy évesen Budapesten tanul a szerbhorvát gimnáziumban. Érettségi után egy évig képesítés nélküli tanár volt Lakócsán, 1964-68 között a Pécsi Tanárképző Főiskola szerbhorvát-történelem szakos hallgatója. Már ekkor sok népköltészeti anyagot gyűjtött a Dráva mentén néprajzi gyűjtőútja során. Katonaévei után Ajkán, majd Lakócsán tanít, ekkor létesített falumúzeumot a faluban. 1970-72 közt történelem tanár volt egykori budapesti iskolájában, majd 1973-tól kilenc évig a Pécsi Rádió munkatársa, valamint a Pécsi Tanítóképző Főiskola Horvát-Szerb Tanszékének adjunktusa lett. Belgrádi és zágrábi tanulmányútjai után a Pécsi Rádió és a Magyar Televízió Pécsi Horvát Stúdiójának munkatársa. Közben felbecsülhetetlen értékű néprajzi anyagot gyűjtött a magyarországi horvátok körében. 1991-93 közt a Magyarországi Horvátok Szövetségének elnöke, és a tizenegy kötetes Etnografija Hrvata u Mađarskoj társszerkesztője tíz éven át.   
Főbb művei:
·                    Drvo nasred Podravine: usmene pripovijetke , 1986. (prireditelj)
·                    Zlatne niti : usmene pripovjetke iz Podravine , 1989.
·                    Etnografija Južnih Slavena u Mađarskoj, 1993.
·                    Taši, taši, tanana!: dječje igre, pjesme, brojalice, uspavanke, brzalice i rugalice, 1994.
·                    Đulićima raku iskopaše: (balade i romance), 1995. (urednik izdanja)
·                    Etnološke studije iz života Hrvata u Mađarskoj , 1996.
·                    Legende o kršćanskim mučenicima: sv. Kata, sv. Andrija, sv. Barbara, 1997.
·                    Opjevana Sigetska bitka prije 430 godina i ban Zrinski, 1997.
·                    Šalje pismo Sibinjanin Janko: (narodne pripovijetke, prepričane junačke pjesme i predanja Andrije Hidega iz Marinaca u Mađarskoj), 1998.
·                    Krikus-Krakus: (pučke usmene erotične, šaljive, biblijske i životne pripovijetke iz Podravine u Mađarskoj), 1999.
·                    Na vo mlado ljeto: godišnji običaji Hrvata u Mađarskoj, 1999.
·                    Ljub' me diko, al' neka s večera...: bećarci Hrvata u Mađarskoj , 2002.
·                    Zrínyi énekek és feljegyzések, 2002.
·                    Sanak snila budimska kraljica...: [epske pjesme i balade Hrvata u Mađarskoj), 2004. (urednik)
·                    U blagovaonici Nikole Zrinskog, kapetana kraljevske tvrđave u Sigetu, 2005.
·                    Motiv Isusove krvi u molitvicama poglavito mađarskih Hrvata , 2006.
·                    Sveci zaštitnici vinograda, poglavito u mađarskih Hrvata , 2006.
·                    Arbor vitae doseže do neba: pjesništvo Marije Gregeš , 2006.
·                    Začetnik dramske književnosti u bačkih Hrvata: Ivan Petreš : (1876.-1937.), 2006.
·                    Boj pod Sigetom opjevali su i Slovaci , 2006.
·                    Pučko pjesništvo pomurskih Hrvata , 2006.
 
 
 
 
m1-32110-08404500--1-.jpg
 
 
 Dr. habil. Jankovics Mária intézetigazgató, főiskolai docens
 
Lakócsán született 1955. augusztus 22-én, édesanyja Bunyevácz Magdolna. Matematika-orosz szakos általános iskolai, majd orosz nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári, képesített orosz-magyar, magyar-orosz szakfordító és tolmács végzettséget szerzett a Berzsenyi Dániel Főiskolán, a Pécsi Janus Pannonius Főiskolán és az ELTE-n. 1977-79-ig a darányi, 1979-84-ig egy szombathelyi általános iskolában tanított.1979 óta dolgozik a felsőoktatásban. Jelenleg a Nyugat-Magyarországi Egyetem intézetigazgató főiskolai docense Szombathelyen.
- Tanszéki (2001-2006) majd intézeti koordinátor (2006-2009)
- Intézetigazgató (2009- )
- Az ITK Nyelvvizsga Bizottságának tagja (orosz)
- A BDF Pályázati Elıkészítı Bizottságának tagja (2000-2008)
- A Bölcsészettudományi Kar TDK Bizottságának elnöke (2000-2008)
- A Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ BTK Kari Tanácsának tagja  
  tagja (2008- )
- A Magyarországi Orosz Nyelv és Irodalom Tanárok Egyesülete alelnöke
- A Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanárok Egyesületének tagja 
 
 
 
 
 
 
 
 

begovasz-rozsa.jpg

Begovácz Rózsa
etnográfus
 
Barcson született 1953. november 14-én. Potonyban töltötte gyermekkorát. A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett 1972-ben, és 1976-ban végzett szerb-horvát-orosz szakon a pécsi Tanárképző Főiskolán. 1979 és 1984 között szerzett etnográfusi oklevelet az ELTE BTK néprajz szakán.

1985 óta a Néprajzi Osztály vezetője.

1976-tól 1979-ig a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum segédmuzeológusa volt, 1979 szeptemberétől a Baranya Megyei Múzeumigazgatóság Néprajzi osztályán dolgozik, 1985. november 1-jétől pedig az osztály vezetőjeként.

68 állandó és időszaki kiállítást rendezett.

Kutatási területe a magyarországi horvátok tárgyi és szellemi kultúrája, különös tekintettel a Dráva menti horvátokra. Muzeológusként 68 állandó és ideiglenes kiállítást rendezett idehaza és külföldön. (Többek között Toruńban, Szófiában, Eszéken, Watrelosban, Schwerinben, Pécsett, Szentesen, Siófokon és Mohácson.) A mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum és a pécsi Néprajzi Múzeum gyűjteményeit több mint 2000 db műtárggyal gyarapította.

Tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak, alapító tagja a Horvát Tudományos Kutatók Egyesületének, és ő a szervezet néprajzi szekciójának vezetője.

Az évek során számos tudományos publikációja jelent meg, s több néprajzi konferencián vett részt.
A Magyar Néprajzi Társaság Pro Ethnographia Minoritatum díjat adományozott Begovácz Rózsának, a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztálya vezetőjének, melyet május 25-én vett át Budapesten. 

1994 decemberétől a Pécsi Horvát Kisebbségi Önkormányzat tagja, 1998-tól elnöke. 
A pécsi etnográfust a magyarországi horvát nemzetiség néprajzának kutatásában elért eredményeiért részesítették a nívós elismerésben 2011-ben.
(forrás: http://www.museum.hu/services/news/news_hu.php?IDNW=1134)
 
 
 
 
 

pavlekovics_ferenc_atya_02.jpg

 
 
Pavlekovics Ferenc
  pápai prelátus
 

F.: plébános C.: Pécsi Kertvárosi plébánia HC.: 7632 Pécs, Berzsenyi D. u. 16.SzH.: Szigetvár, 1955. dec. 13. IV.: ált. isk., Tótújfalu, Lakócsa, 1970-1974 Esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimn., 1974-1976 katona, 1976-tól Győri Hittud-i Főisk., 1981-ben pappá szentelik SzE.: állomáshelyei: segédlelkész Nagynyárád, Szekszárd Belváros, Pécs Székesegyház, 1982. cserkész tisztképzés Fillmore (USA), majd plébános 1990-től Máriagyűd, 1998-tól Pécs Székesegyház, ahol ált. püspöki helynök, 2002-ben pápai prelátus, 2003- plébános Pécs Kertvárosban KT.: Máriagyűdi kegytemplom és környékének teljes felújítása, a Jugoszláv háború alatt több mint 30 ezer menekültet támogat, Málom, árpád-kori templom, Postavölgyi és kertvárosi templom felújítása. Zarándok utakat szervez, szívesen foglalkozik gyermekekkel, 2 színjátszó csoport működik, különböző lelkiségek vannak jelen a plébánián. Aktív karitász munka folyik, naponta étkeztetnek 70-120 hajléktalant, több mint 100 szegény családot támogatnak főként élelemmel és ruhával, több ormánysági településnek nyújtanak rendszeres ruha segélyt. Megalapítja a Pécs Székesegyházi Szent Mór cserkészcsapatot, majd 3 évig a VI. cserkész kerület elnöke, a VI. kerület első őrsvezető képző táborát vezette. Jelenleg a Házas Hétvége régiós papja KI.: Pápai prelátus (Rómában is püspöki ruhában járhat) TA.: Cserkész szöv. kerületi elnöke 3 évig ■

 
 
 
 

rj.jpg

  Gadányi Pál
dudaművész, dudakészítő, a Népművészet Mestere díjas
 
1932. március 31-én született Tótújfalun a Gorjanac családban, nevüket később magyarosították. Asztalosnak tanult Sellyén, és előszeretettel tamburált a helyi amatőr együttesben a barátaival. Hangszereiket maguk készítették. 1974-ben, egyik legjobb zenész barátja váratlan halála miatt abbahagyta a tamburálást. A helyi dudás inspirációjára magától kezdett dudákat készíteni, és eztán már ezen a hangszeren zenélt. Bekapcsolódott a Dráva együttes munkájába, részt vettek a Röpülj, páva! című műsorban, és a híres zágrábi folklórfesztiválra is eljutottak. Hosszú éveken át alkottak énektriót Romolicz Józseffel, és a népdalgyűjtő Dudás Györggyel. Gadányi Pál 2003-ban helyi fiatalokkal megalapította a tótújfalui Vunenas nevű énekegyüttest, mellyel öt éven át szerepelt, majd 2008-ban csatlakoztak az újjáalakult lakócsai Dráva együtteshez, melyben ma is tevékenykedik.
Vagy ötven dudát készített, keze munkáját őrzi többek közt a zágrábi és a budapesti Néprajzi Múzeum. Gyakori vendége a pécsi Tanac néptáncegyüttesnek. Karrierjének közel hetven éve alatt megszámlálhatatlan helyen koncertezett Magyarországon és a volt Jugoszlávia szinte minden tagállamában.
Számos díjjal jutalmazták. 2008-ban Tótújfalu Község Díszpolgára lett, 2009-ben a Magyarországi Horvát Kultúráért Díjas (OHÖ), 2011-ben a Népművészet Mestere díjas lett.
 
 
 
 
 

l-borbasmihalyne.jpg

Borbás Mihályné Kovácsevics Ágnes,
a Népművészet mestere díjas szövőnő

Borbás Miháyné Lakócsán született 1923-ban, a hat elemi elvégzése után mezőgazdasági munkát végzett. Édesapja által készített szövőszéken kezdett el szőni, miután 1947-ben elvégezte azt a szövőtanfolyamot, amit a fiataloknak szerveztek a faluban. Idős asszonyok tanították a Dráva menti horvátok régi mustráit, melyeket egykor a ruhájuk és lakástextiljeik díszesebbé tétele érdekében szőttek vásznaikba.
Borbás Mihályné ügyességével kitűnt társai közül, 1952-ben a Baranya megyei Háziipari Szövetkezet alapító tagja lett, majd a lakócsai részleg vezetője. A faluban kb. 50 asszony munkáját hangolta össze, ellátta őket alapanyaggal és elszámolt a szövetkezet felé a kész termékekkel. Számos régi minta alkotó módon történő feldolgozása fűződik a nevéhez. A szövetkezettől 55 évesen nyugdíjba ment, de nyugdíj mellett még folytatta a szövést 62 éves koráig. A Rippl-Rónai Múzeum 2005-ben vásárolt tőle szőtteseket. Egykori otthonában a lánya őrzi néhány munkáját szőttes terítőket, párnákat, falvédőket, halottas abroszokat, ágyterítőket.
A Népművészet Mestere díjat szövő tudásáért 1965-ben kapta meg. 2005-ben hunyt el.
 
forrás: www.studiolum.com
 
 
 
 
A lakócsai Dráva együttes és zenekar négy generációja
 
drava.jpg
 
A Dráva együttes első generációját helyi tanítók, Geosits istván, Popovics Emil és Rózsavölgyiné Pavlekovics Mária alapították 1970-ben. Tíz koreográfiával, énekes és zenés blokkokkal, szavalotakkal járták a hetvenes években az országot, mindn horvátok lakta régióban és az anyaországban is turnéztak.
 
A második generáció 1981 nov. 1-jén a potonyi Szilovics József kultúrigazgató szervezte és vezette Popovics Emil tanító úrral. Rengeteg fellépéseik közül emlékezetes az 1982-es kaposvári és 1984-ben a szekszárdi minősítőn, melyen bronz fokozatot szereztek. 1983-ban megyájüket képviselték a budapesti Somogyi napokon. 1985-ben és 86-ban Zágrábban vendégszerepeltek. Az együttes 1987-ben feloszlott. 
drava2.jpg
 
A harmadik Dráva együttes Gyöngyösné Dudás Mária vezetésével jött létre, Bunyevácz József tanár úr zenei vezetésével. 1993-tól kb. négy éven át működött az együttes. Tánctáborok, színdarabok és a délszláv népek táncaiból álló színes koreográfiák fémjelezték munkájukat.
 
A negyedik - jelenleg is működő - Dráva együttest Esze Ernőné Romolicz Margit szervezte 2007-ben. Az együttes munkáiról részletes beszámoló olvasható a következő helyen: 
 
drava-barcs.jpg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
ijoka.jpg
JOKA BUNJEVAC predsjednik Saveza podravskih Hrvata, zastupnik HDS-a,  ravnatelj, profesor
 
 
 
Rodio se u Novom Selu 11-og listopada 1945. g. od oca Vendela Bunjevaca i majke Mande Veriga. Roditelji su mu bili zemljoradnici. Osnovnu školu do petog razreda je pohađao u rodnom mjestu a zadnje tri godine u ondašnjoj  srpskohrvatskoj osnovnoj školi u Pečuhu. Između g. 196o i 1964 se školovao u tzv. srpskohrvatskoj gimnaziji u Budimpešti a poslije mature morao je početi raditi jer njegovi roditelji nisu mogli dalje financirati njegovo školovanje. U to vrijeme je svirao i plesao u legendarnom podravskom ansamblu Drava. Kasnije je studirao na VNŠ u Pečuhu zatim na ELTE  u Budimpešti i postao srednjoškolski profesor srpskog i hrvatskog jezika i književnosti. U lukoviškoj osnovnoj školi je počeo raditi 1983. g. gdje je učio prvenstveno hrvatski i tjelesni odgoj.  Prvi period kada je Joka Bunjevac postao ravnatelj naše ustanove je trajao od g.1989 do 1992. a drugi od g.1998 do 2oo6 do njegovog umirovljenja. Tijekom ovih godina je oživio vezu s našom bivšom zbratimljenom školom u Gradini iz Hrvatske. U to doba je počela raditi i muzička sekcija u školi. Mnogo djece je tada naučilo svirati harmoniku i tamburicu od njega, vodio ih na različite nastupe. Pod njegovom vodstvom je počela svoj rad i školska plesna grupa.
Od g. 1964 je postao član tzv. Saveza Južnih Slavena u Mađarskoj čak do g.1989 kada se organizirao Savez Hrvata. Između g. 2oo2 i 2oo6 su ga izbarali za zastupnika u Hrvatsku Državnu Samoupravu. Na početku svojeg drugog perioda ravnateljstva je osnivao Zajednicu Podravskih Hrvata koja je pod njegovom predsjedništvu pomagala sva naselja u Podravini na svakoji način. Preminuo je 12. svibnja 2012.g. u Lukovišću.
 
 
 
 
 
fucskar-jozsef.jpg
 
 
 
 
Fucskár József festőművész
 
1953 január 30-án született Lakócsán horvát családban. Épületgépészként diplomázott a pécsi Pollach Mihály Műszaki Főiskolán. Barcson él és dolgozik. Gyermekkora óta a rajzolás, a festészet az élete legfontosabb meghatározói. Édesapja motiválta az első alkotásait. Kedvenc témái a szülőföld szépsége, a Dráva folyó, a Dráva mente növény- és állatvilága. Rendszeres és sikeres résztvevője képzőművészeti pályázatoknak, számtalan hazai és külföldi kiállítása volt.
Honlap: www.fucskargaleria.hu
 
 
 
 
 
 
 
 
 
gulyas.jpg
 
 
Gulyás László
 
költő, tanár

Szigetváron született 1960-ban, gyermekéveit Szentborbáson töltötte. A szerbhorvát általános iskolát Pécsett járta, majd a budapesti gimnáziumban tanult. Érettségi után Újvidéken kezdte meg főiskolai tanulmányait, majd a Pécsi Tanárképző Főiskolán folytatta. Diploma után Tótszerdahelyen helyezkedett el, később a Hrvatski Glasnik főszerkesztőjeként dolgozott 1993-tól 2005-ig, majd a magyarországi horvátok adriai nyaralójának, a Zavicaj-nak volt igazgatója 2005-től 2009-ig. Verseskötete 1990-ben jelent meg Az idő érintése (Dodir vremena) címmel. Jelenleg a Muramenti Horvátok Szövetségének elnöke.

 

 
 

 


Statisztika

Online: 1
Összes: 85705
Hónap: 594
Nap: 25